Csapvíz(más néven csapvíz, csapvíz vagy városi víz) csapokon és ivókút szelepeken keresztül biztosított víz. A csapvizet általában ivásra, főzésre, mosásra és WC-öblítésre használják. A beltéri csapvizet „beltéri csöveken” osztják el. Ez a típusú cső már az ókorban létezett, de csak a 19. század második felében jutott el egy maroknyi emberhez, amikor a mai fejlett országokban is népszerűvé vált. A csapvíz a 20. században számos régióban elterjedt, és ma már főként a szegények körében hiányzik, különösen a fejlődő országokban.

Sok országban a csapvíz általában az ivóvízhez kapcsolódik. A kormányzati szervek általában felügyelik a víz minőségét.csapvízA háztartási víztisztítási módszerek, mint például a vízszűrők, a forralás vagy a desztilláció, alkalmazhatók a csapvíz mikrobiális szennyeződésének kezelésére, hogy javítsák annak ihatóságát. Az otthonok, vállalkozások és középületek tiszta vízzel való ellátását biztosító technológiák (például víztisztító telepek) alkalmazása a közegészségügy egyik fő részterülete. A vízellátást „csapvíznek” nevezik, ami megkülönbözteti azt a többi főbb édesvíztípustól, amelyek rendelkezésre állhatnak; ezek közé tartozik az esővízgyűjtő tavakból származó víz, a falusi vagy városi szivattyúkból származó víz, a kutakból származó víz, vagy patakokból, folyókból vagy tavakból származó víz (az ihatóság változhat).

háttér
A nagyvárosok vagy külvárosok lakosságának csapvízzel való ellátása összetett és jól megtervezett gyűjtési, tárolási, feldolgozási és elosztási rendszert igényel, és általában a kormányzati szervek felelőssége.

Történelmileg a nyilvánosan hozzáférhető kezelt víz jelentős élettartam-növekedéssel és a közegészségügy javulásával járt együtt. A vízfertőtlenítés nagymértékben csökkentheti a vízzel terjedő betegségek, például a tífusz és a kolera kockázatát. Az ivóvíz fertőtlenítésére világszerte nagy szükség van. A klórozás jelenleg a legszélesebb körben alkalmazott vízfertőtlenítési módszer, bár a klórvegyületek reakcióba léphetnek a vízben lévő anyagokkal, és fertőtlenítési melléktermékeket (DBP) hozhatnak létre, amelyek problémákat okozhatnak az emberi egészségre. A talajvizet befolyásoló helyi geológiai viszonyok döntő tényezők a különböző fémionok létezésében, amelyek általában „lágyá” vagy „keménysé” teszik a vizet.

A csapvíz továbbra is ki van téve a biológiai vagy kémiai szennyezésnek. A vízszennyezés továbbra is komoly egészségügyi probléma világszerte. A szennyezett víz fogyasztása okozta betegségek évente 1,6 millió gyermek halálát okozzák. Ha a szennyezést károsnak ítélik a közegészségügyre, a kormánytisztviselők általában ajánlásokat adnak ki a vízfogyasztásra vonatkozóan. Biológiai szennyezés esetén általában azt javasolják a lakosoknak, hogy ivás előtt forralják fel a vizet, vagy palackozott vizet használjanak. Kémiai szennyezés esetén a lakosoknak azt tanácsolhatják, hogy teljesen kerüljék a csapvíz fogyasztását, amíg a probléma meg nem oldódik.

Sok területen szándékosan alacsony koncentrációjú fluoridot (< 1,0 ppm F) adnak a csapvízhez a fogak egészségének javítása érdekében, bár a „fluorozás” még mindig vitatott kérdés egyes közösségekben. (Lásd a víz fluorozásával kapcsolatos vitát). A magas fluoridtartalmú (> 1,5 ppm F) víz hosszú távú fogyasztása azonban súlyos káros következményekkel járhat, például fogfluorózissal, zománclerakódással és csontvázfluorózissal, valamint gyermekeknél csontdeformitásokkal. A fluorózis súlyossága a víz fluoridtartalmától, valamint az emberek étrendjétől és fizikai aktivitásától függ. A fluorid eltávolításának módszerei közé tartoznak a membránalapú módszerek, a kicsapás, az abszorpció és az elektrokoaguláció.

Szabályozás és megfelelés
Amerika
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) szabályozza bizonyos szennyező anyagok megengedett szintjét a közműellátó rendszerekben. A csapvíz számos olyan szennyező anyagot is tartalmazhat, amelyeket az EPA nem szabályoz, de károsak lehetnek az emberi egészségre. A közösségi vízellátó rendszereknek – amelyek egész évben ugyanazt a csoportot szolgálják ki – éves „fogyasztói bizalmi jelentést” kell készíteniük az ügyfelek számára. A jelentés azonosítja a vízellátó rendszerben található szennyező anyagokat (ha vannak ilyenek), és elmagyarázza a lehetséges egészségügyi hatásokat. A Flint-ólomválság (2014) után a kutatók különös figyelmet fordítottak az ivóvíz minőségi trendjeinek tanulmányozására az Egyesült Államokban. Nem biztonságos ólomszintet találtak a csapvízben különböző városokban, például Sebringben, Ohio államban 2015 augusztusában és Washington DC-ben 2001-ben. Több tanulmány is kimutatta, hogy a közösségi vízellátó rendszerek (CWS) átlagosan mintegy 7-8%-a megsérti a Biztonságos Ivóvíz Törvény (SDWA) egészségügyi előírásait minden évben. Az ivóvízben található szennyező anyagok jelenléte miatt az Egyesült Államokban évente körülbelül 16 millió akut gyomor- és bélhurut eset fordul elő.

A vízellátó rendszer kiépítése vagy módosítása előtt a tervezőknek és a kivitelezőknek konzultálniuk kell a helyi vízvezeték-szerelési előírásokkal, és építési engedélyeket kell beszerezniük az építkezés előtt. Egy meglévő vízmelegítő cseréje engedélyt és munkaellenőrzést igényelhet. Az US Drinking Water Pipeline Guide országos szabványa az NSF/ANSI 61 által tanúsított anyag. Az NSF/ANSI szabványokat dolgozott ki a többszörös kannák tanúsítására is, bár az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) jóváhagyta ezeket az anyagokat.