Csapvíz(más néven csapvíz, csapvíz vagy kommunális víz) csapokon és ivókút szelepeken keresztül szállított víz. A csapvizet általában iváshoz, főzéshez, mosáshoz és WC-öblítéshez használják. A beltéri csapvizet „beltéri csöveken” osztják el. Ez a fajta pipa ősidők óta létezik, de csak a 19. század második felében kapta meg a maroknyi ember, amikor elkezdett népszerűvé válni a mai fejlett országokban. A csapvíz a 20. században sok régióban általánossá vált, és jelenleg főként a szegények körében hiányzik, különösen a fejlődő országokban.

Sok országban a csapvíz általában az ivóvízhez kapcsolódik. A kormányzati szervek általában felügyelik a minőségetcsapvíz. A csapvíz mikrobiális szennyezettségének kezelésére háztartási víztisztítási módszerekkel, például vízszűrővel, forralással vagy desztillációval lehet javítani annak ihatóképességét. Az otthonok, vállalkozások és középületek tiszta vizet biztosító technológiák (például víztisztító telepek) alkalmazása a szaniterépítés egyik fő részterülete. A vízellátást „csapvíznek” nevezve megkülönbözteti a többi fő édesvíztípustól, amely elérhető; ezek közé tartozik az esővízgyűjtő tavakból származó víz, a falusi vagy városi szivattyúkból származó víz, a kutakból vagy patakokból, folyókból vagy tavakból származó víz (az ihatóság változhat) víz.

háttér
A nagyvárosok vagy elővárosok lakosságának csapvízzel való ellátása összetett és jól megtervezett gyűjtési, tárolási, feldolgozási és elosztórendszert igényel, és általában a kormányzati szervek feladata.

Történelmileg a nyilvánosan hozzáférhető tisztított vizet a várható élettartam jelentős növekedésével és a közegészségügy javulásával hozták összefüggésbe. A vízfertőtlenítés nagymértékben csökkentheti a vízzel terjedő betegségek, például a tífusz és a kolera kockázatát. Világszerte nagy szükség van az ivóvíz fertőtlenítésére. A klórozás jelenleg a legelterjedtebb vízfertőtlenítési módszer, bár a klórvegyületek reakcióba léphetnek a vízben lévő anyagokkal, és fertőtlenítési melléktermékeket (DBP) képezhetnek, amelyek egészségkárosító hatásúak. különféle fémionok létezése, amelyek általában „puhává” vagy „keménnyé” teszik a vizet.

A csapvíz továbbra is érzékeny a biológiai vagy kémiai szennyeződésekre. A vízszennyezés továbbra is súlyos egészségügyi probléma világszerte. A szennyezett víz ivása által okozott betegségek évente 1,6 millió gyermek halálát okozzák. Ha a szennyezést a közegészségügyre ártalmasnak ítélik, a kormánytisztviselők általában ajánlásokat adnak ki a vízfogyasztásra vonatkozóan. Biológiai szennyeződés esetén általában azt javasolják, hogy ivás előtt vizet forraljanak fel, vagy palackozott vizet használjanak a lakóknak. Vegyi szennyezés esetén a lakosságnak azt tanácsolhatják, hogy a probléma megoldásáig teljesen kerüljék a csapvíz ivását.

Sok területen szándékosan alacsony koncentrációban (< 1,0 ppm F) adnak fluoridot a csapvízhez a fogak egészségének javítása érdekében, bár a „fluorozás” még mindig vitatott kérdés egyes közösségekben. (Lásd a víz fluorozásával kapcsolatos vitát). A magas fluorid koncentrációjú (> 1,5 ppm F) víz hosszú távú ivása azonban súlyos káros következményekkel járhat, mint például a fogak fluorózisa, a zománc plakk és a csontváz fluorózisa, valamint a gyermekek csontdeformitása. A fluorózis súlyossága a víz fluortartalmától, valamint az emberek táplálkozásától és fizikai aktivitásától függ. A fluor eltávolítási módszerek közé tartoznak a membrán alapú módszerek, a kicsapás, abszorpció és az elektrokoaguláció.

Szabályozás és megfelelés
Amerika
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) szabályozza bizonyos szennyező anyagok megengedett szintjeit a nyilvános vízellátó rendszerekben. A csapvíz sok olyan szennyező anyagot is tartalmazhat, amelyeket az EPA nem szabályoz, de károsak lehetnek az emberi egészségre. A közösségi vízrendszereknek – amelyek egész évben ugyanazt az embercsoportot szolgálják ki – éves „fogyasztói bizalmi jelentést” kell nyújtaniuk az ügyfeleknek. A jelentés azonosítja a vízrendszerben található szennyező anyagokat (ha vannak), és elmagyarázza a lehetséges egészségügyi hatásokat. A Flint ólomválság (2014) után a kutatók különös figyelmet fordítottak az ivóvízminőségi trendek vizsgálatára az Egyesült Államokban. Nem biztonságos ólomszintet találtak a csapvízben különböző városokban, például Sebringben (Ohio állam) 2015 augusztusában és Washington DC-ben 2001-ben. Számos tanulmány kimutatta, hogy a közösségi vízrendszerek (CWS) átlagosan körülbelül 7-8%-a sérti meg a biztonságos ivóvízről szóló törvény (SDWA) egészségügyi problémáit évente. Az ivóvízben lévő szennyező anyagok miatt az Egyesült Államokban évente körülbelül 16 millió heveny gastroenteritises eset fordul elő.

A vízellátó rendszer építése vagy módosítása előtt a tervezőknek és kivitelezőknek meg kell vizsgálniuk a helyi vízvezeték-szabályokat, és meg kell szerezniük az építési engedélyeket. Meglévő vízmelegítő cseréje engedélyt és munkaellenőrzést igényelhet. Az US Drinking Water Pipeline Guide nemzeti szabványa az NSF/ANSI 61 által tanúsított anyag. Az NSF/ANSI szabványokat is megállapított a többszörös kannák tanúsítására, bár az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) jóváhagyta ezeket az anyagokat.